Június 17-én csordultig megtelt a Szent István Király templom. A hívek egyszerre ünnepeltek és búcsúztak is, hiszen ezen a napon ünnepelték Erdődi Ferenc atya pappá szentelésének tizedik évfordulóját, s búcsúztatták is Feri atyát, aki hét évi pomázi szolgálat után kérte felmentését és áthelyezését. Ezen alkalommal köszöntötték Bacsa Dávid atyát is, akit egy éve szenteltek pappá. A szentmisét követően a hívek a paplak kertjében vehettek részt szeretetvendégségen.

A mise kezdetén Bertalan Tamás, a világi testület vezetője az egész közösség nevében köszönte meg Feri atyának a Pomázon eltöltött hét évet, a szolgálatot, a rengeteg munkát. Egyben fájó szívvel búcsúztatta a közösség nevében őt. Elmondta, hogy Pomázon nem csak a katolikus hívek tudják azt, hogy ki is az a Feri atya, s hogy Erdődi Ferenc bár elmegy Pomázról, de reméli, hogy ide mindig hazatér. Búcsúzóul - mivel tárgyi emléket nem kért - Balla Éva adott át egy fotókönyvet, mely az atya pomázi emlékeit hivatott megörökíteni. Ezután a gyermekek köszöntötték Feri atyát énekekkel, versekkel. S, kérték, hogy örök életére maradjon meg benne az a gyermeki nyitottság, mellyel Pomázon viseltetett mindenki iránt. Majd Csere László adott át búcsúajándékot, s Szlávikné Katona Mária köszönte meg a német nemzetiség nevében a hagyományok és a katolikus hit ápolását, a német nyelvű miséket.

Feri atya először a plébánia dolgozóinak, az oltárszolgálatot nyújtóknak, a templom szépítőinek köszönte meg a rengeteg segítséget. Aztán a világi testület tagjainak, a hitoktatásban segédkezőknek, Gabriella nővérnek köszönte meg a szolgálatát. Majd rengeteg köszönet következett még a sorban, annyi, hogy felsorolni sem lehet.

            - Ez a plébánia akkor lesz az önöké, ha magukénak érzik – mondta búcsúbeszédében Feri atya. - Nagy hálával tartozom önöknek, mert annyit tanultam és olyan mélységben, amennyit még a szemináriumban sem. Számomra ez akkora ajándék, amit meghálálni nem fogok tudni, csak megköszönni a türelmüket.